A szombatom a szokásos rendben folyt. Engedélyeztem magamnak a 9-ig alvást, meg utána egy óra lustálkodást. Egy röpke reggeli után elkezdtem a házat kitakarítani. Hétvégénként anya szinte soha nem volt otthon, ne kérdezzétek hol volt, mert nem tudtam. Amikor ezt a témát felhoztam, általában veszekedés, meg ajtócsapkodás lett belőle.
Takarítás közben egyik tesómat sem láttam, gondoltam biztos aludtak vagy valami hasonló, így magamhoz vettem a fülesem és max hangerőn hallgattam a zenét. Épp a konyhát mostam fel, amikor az egyik kedvenc számom ment. A felmosófát mikrofonállványnak használva haladtam és amikor vége lett a számnak nevetésre lettem figyelmes. Gyorsan fordultam meg és láttam, ahogy az öcsém görnyed a nevetéstől.
-Miért nem kamráztam le?- kérdezte két nevetőroham között.
-Nagyon vicces vagy öcsi...- jegyeztem meg és vizeztem be újra a felmosót.
-Komolyan, tuti jó nagy nézettséged lett volna a youtubon- vigyorgott.
-És szerinted annak mekkora lenne, ha innen fejbe találnálak a felmosóvödörrel?- kérdeztem és gyilkos tekintettel néztem rá.
-Oké, nem kell leharapni a fejem...
-Nem tetszett az ajándékunk?- kérdeztem halkan. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lőttem mellé az órával.
-Nekem mennem kell ööö... tanulni- mondta gyorsan és felviharzott a lépcsőn. Remek, egy centivel nem jutottam előrébb. Kettő óra körül végeztem a tennivalóimmal és felhívtam Alicet.
Takarítás közben egyik tesómat sem láttam, gondoltam biztos aludtak vagy valami hasonló, így magamhoz vettem a fülesem és max hangerőn hallgattam a zenét. Épp a konyhát mostam fel, amikor az egyik kedvenc számom ment. A felmosófát mikrofonállványnak használva haladtam és amikor vége lett a számnak nevetésre lettem figyelmes. Gyorsan fordultam meg és láttam, ahogy az öcsém görnyed a nevetéstől.
-Miért nem kamráztam le?- kérdezte két nevetőroham között.
-Nagyon vicces vagy öcsi...- jegyeztem meg és vizeztem be újra a felmosót.
-Komolyan, tuti jó nagy nézettséged lett volna a youtubon- vigyorgott.
-És szerinted annak mekkora lenne, ha innen fejbe találnálak a felmosóvödörrel?- kérdeztem és gyilkos tekintettel néztem rá.
-Oké, nem kell leharapni a fejem...
-Nem tetszett az ajándékunk?- kérdeztem halkan. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lőttem mellé az órával.
-Nekem mennem kell ööö... tanulni- mondta gyorsan és felviharzott a lépcsőn. Remek, egy centivel nem jutottam előrébb. Kettő óra körül végeztem a tennivalóimmal és felhívtam Alicet.
-Szia Alice! Csak azért hívlak, hogy lenne itt egy kis randi- féleségem 4-től, szóval csak utána tudnátok jönni- hadartam. Nem is tudtam, hogy miért, de furcsának tartottam ezt az egész randi-dolgot Collinnal.
-Úristen kivel lesz randid?- kérdezte Alice, magas tinilány hangon.
-Csak egy fiúval az osztályból.
-De ugye nem Adammel?- kérdezte úgy, mintha az egy atomkatasztrófával ért volna fel.
-Nem. De ugye nem baj, ha csak későn jöttök?
-Nem, dehogy, de akkor utána menjünk el este valahova. Képzeld hívtak Samék- mondta izgatottan. Én meg úgy voltam, hogy "jajj ne"! Csak ezt ne! Samék alatt a volt osztálytársainkat értette. Sam a volt barátom. Akivel azelőtt szakítottam, hogy elmentem felvételizni a Kingstone-ra. Ő nem tudott túllépni a dolgon olyan könnyen, mint én.
Abban az osztályban, meg az egész iskolában teljesen más íratlan szabályok éltek, mint a mostaniban. Ott a diákok 90%-a nem tanult semmit, nem a magassarkús szőke libák voltak a menők, hanem a tornacsukás, nadrágos, fiús lányok.
Elég nagy volt a váltás. De én nem akartam velük találkozni. Persze voltak ott barátaim, de egyszerűen nem volt kedvem a hülyeségeikhez. Inkább csak haverok voltak. Viszont tudtam, hogy ez Alicnek mennyire fontos volt. Őt sosem fogadták be annyira, mint engem. Nem tartozott a menők közé és most tetszett neki, hogy őt hívták és nem engem, így irgalmas szamaritánus módjára belementem.
-Jó menjünk, de ha cikis lesz a helyzet ott hagylak!
-Jó persze, akkor hívj, ha mehetünk- mondta és letette.
Még egy kis lustálkodás után elkezdtem készülődni a randira. Begöndörítettem a hajam, feldobtam egy laza kis sminket, de ezután jött a legnehezebb része. A szekrényem előtt szobroztam több, mint fél órát. Collin nem mondta el, hogy hova akar vinni, de nagyjából a tizedik szett után megtaláltam a tökéletest. Egy tört fehér cicanadrágot vettem fel, kötött bordó pulcsival egy barna bakanccsal.
Collin pontosan érkezett. Na ez már nagyon tetszett. Egy fiú, aki nem késett. Lementem a földszintre, felkaptam a barna dzsekim és a tükörben nyugtáztam, hogy jól nézek ki.
-Te meg hova mész?- kérdezte a bátyám a konyhából. Nem bírta, ha fiúkkal mászkáltam, így gyorsan kellett kamuznom.
-Csak Aliceszel találkozok- mondtam és a vállamra vettem a táskám.
-Mióta van Alicenek rövid fekete haja?- kérdezte az ablakból.
-Jajj ne már Jackson! Egy fiúval megyünk - itt megálltam, mert nem tudtam, mit kéne mondanom.
-Randizni?- kérdezte gyanakvóan.
-Nem mondanám randinak... De nézd csak el fogok késni! Szia!- köszöntem és becsaptam az ajtót magam mögött.
-Jól nézel ki- intett Collin.
-Te se panaszkodhatsz- mosolyogtam, miközben végigmértem. Azt hiszem a tipikus szerelése volt rajta. Fekete farmert, fekete póló és fekete dzseki. De azok a szemek! Hibátlanná tették a megjelenését.
-Hölgyem- tárta ki mosolyogva a kocsija ajtaját.
-Ó micsoda úriember- vigyorogtam és bekászálódtam. A randihelyszínt nem akarta elárulni akárhogy is faggatóztam. De az autóút nagyon kellemesen telt. Beszélgettünk, meg röhögcséltünk minden hülyeségen, majd a Central park előtt álltunk meg.
-A helyszín pedig az állatkert- mondta a bejárat előtt.
-Már ezer éve nem jártam itt- mondtam az oroszlánok ketrece előtt.
-A húgommal sűrűn járok itt. Az ő kedvencei a papagájok. Mi a kedvenc állatod?
-Azt itt nem tartanak...
-Úristen az egyszarvúak?- kérdezte elkerekedett szemmel, de nem sokáig bírta nevetés nélkül.
-Nem, nem az egyszarvúak a kedvenc álltaim, de azt hiszem meg kéne sértődnöm, hogy ezt nézted ki belőlem- mosolyogtam. - Amúgy a kutyák- válaszoltam a kérdésre. Az állatkert után beültünk meginni egy kávét és 8 körül indultunk el vissza hozzánk.
-Mi a terved az estére?- kérdezte, amikor már a házunk előtt álltunk.
-Nos Aliceel és Keirával megyünk valamerre- mondtam, de azt hiszem leszűrte a hangomból, hogy nem sok kedvem volt hozzá.
-Nem akarok bezavarni a csajbuliba, de ha találkoznál, akkor csak hívj- felelte és megpuszilt. Az ajtó elől néztem, ahogy kikanyarodik az utcánkból és ámuldoztam, hogy milyen cuki volt már egész délután.
Az ajtón belépve a bátyámmal találtam magam szemben, aki nem volt jó hangulatában.
-Szóval az új sulidból van a srác?- kérdezte szemrehányóan.
-Ahh muszáj ezt megint elölről kezdenünk?- kérdeztem ingerülten és lerúgtam a cipőt a lábamról.
-Igen, mivel csak én vagyok, aki megvédjen!
-Jackson, nem inni mentünk vagy drogozni, csak az állatkertbe- mosolyogtam.
-Ki ez a srác?- kezdett mérges lenni így választanom kellett. Megint összeveszünk vagy hagyom, hogy törődhessen, amit feleslegesnek találtam, és elmondok pár dolgot, hogy megnyugodhasson. A másodikat választottam.
-Collin volt az új sulimból, aki elhívott egy délutánra, de nem történt semmi- válaszoltam engedelmesen.- És kérlek ne neked kelljen részleteznem a randim minden egyes pillanatát. Én se vagyok kíváncsi a csajaidra!
-Szerintem hagyjuk mielőtt még jobban összekapunk- mordult rám és felhúzott a szobájába. Remek, miből is gondoltam, hogy ilyenekben normálisan tudunk beszélgetni. Samet sem bírta soha, na mondjuk azt megértettem.
Alice és Keira 9-re értek oda hozzám, mindketten kiöltözve. Alicen egy egyszerű fehér ruha volt fekete cipővel és bőrdzsekivel. Keirán pedig egy farmer hatású, szegecses vállú miniruha, olyan magassarkúval, hogy csodáltam, hogy nincs tériszonya. Ehhez képest rajtam félvállas, fekete, piros mintás póló volt, ami félcombomig ért, egy harisnya, piros kalap és egy bakancs. Alice már megszokta, hogy nem viszem túlzásba az öltözködést, ha nem muszáj, de Keira sokáig nem tudott túllépni a stílusomon.
-Komolyan ezt akarod viselni?- kérdezte már vagy huszadszorra azelőtt, hogy találkoztunk volna Samékkel.
-Keira, ha még egyszer megkérdezed, akkor legközelebb melegítőben jövök!- mondtam és belekönyököltem az oldalába.
-Alice őszinte részvétem, hogy ez itt a legjobb barátod- viccelődött Keira.
Nagyjából fél óra késéssel megérkeztek a volt osztálytársaim is.
-Zoey!- kiáltott Sam.- Már úgy hiányoztál- mondta és megölelt.
-Te is nekem- kamuztam és inkább odaléptem a többiekhez. Ahogy észrevettem Aliceszel végre foglalkoztak, odamentek hozzá is, megölelték és máris örültem, hogy belementem ebbe a hülyeségbe. Viszont tudtam, hogy ők hogyan buliznak. És én úgy nem akartam. A szokásos helyre mentünk, egy koszos kis kocsmába, ahol az iváson kívül mást nem lehetett csinálni.
Ki is kérték az első kört, amit szokásomhoz híven el is utasítottam:
-El is felejtettem, hogy te nem iszol- kapott a homlokához Sam. Akkor az enyém a tiéd is ha nem bánod.
-Nem, dehogy- motyogtam. Apa miatt nem ittam, soha. Nem bírtam elviselni az alkohol ízét a számban. A buli a szokásos rendszerrel ment, egyik kör a másik után, egyik ember részegedett le a másik után. Tudtam, hogy bízhatok Aliceben és józan fog maradni, Keirával meg ketten el tudtunk volna bánni. Így amikor megelégeltem kimentem a kocsma elé és felhívtam Collint.
Most biztos túl nyálasnak találjátok az egészet, de Collin nagyjából tíz perc múlva ott is volt, mosolyogva és mégis rosszfiúsan, mint általában. Már messziről intett, majd egy öleléssel köszöntött.
-Nem gondoltam, hogy tényleg felhívsz- mondta csodálkozva.
-Baj, hogy hívtalak?- kérdeztem. -Mert hazamehetsz ha gond- mentegetőztem rögtön.
-Nyugi Zoey! Csak mondtad, hogy csajos este lesz- nevetett és a csajos esténél furán nézett.
-Hát annak indult, de a csajok, akik kitették volna a csajos estét odabenn buliznak, engem meg nem érdekelnek a benti alakok- ismertem be.
-Miért kik vannak még benn?- kérdezte. És tényleg azt láttam rajta, hogy érdekli és ne csak udvariasságból kérdez rá.
-A régi "barátaim"- formáltam idézőjeleket a kezeimmel.
-Miért régiek?
-Mi ez a sok kérdés?- nevettem.- Azért mert... mert én már nem olyan vagyok, mint ők, igazából soha nem voltam olyan- feleltem. És akkor jöttem rá először, hogy miért nem kerestem őket és miért nem kívántam őket a hátam közepére sem.
-Mégis eljöttél azért mert?- tette fel az újabb kérdést, miközben letelepedtünk egy közeli padra.
-Mert ez nagyon fontos Alicenek. Mindig is csak miattam volt benne ebben a társaságban és most örül, hogy ők hívták el- magyaráztam.
-Szóval a régi sulidban te voltál a nagymenő?- emelgette a szemöldökét.
-Ilyen nehéz ezt elhinni?- böktem oldalba hitetlenkedve.
-Igazából nem is, ha belegondolok, hogy milyen körülmények uralkodnak a régi iskoládban.
-Ha nem lenne igazad, most megbotránkoznék- mosolyogtam és keresztbe tettem a kezeim. Hiába nyúlt nagyon hosszúra a nyár, így október közepe felé már hűvösek voltak az esték. És ami akkor történt annyira romantikus szappanoperába való, hogy hihetetlen. De Collin levette a dzsekijét és a vállamra terítette. Még jó hogy sötét volt, mert fülig vörösödtem.
-Miben változtál meg?- kérdezte Collin azon az ellenállhatatlan mély hangján.
-Az utóbbi egy évben megtanultam magam komolyan venni, meg persze a jövőmet. Így vettek fel a Kingstoneba- válaszoltam ismét.- De úgy érzem túl sokat kérdezel, most én jövök- húzódtam közelebb hozzá.
-Már most félek a keresztkérdéseidtől- temette az arcát a tenyereibe.
-Félhetsz is! Szóval, hogy lettetek barátok Adammel?- kérdeztem. Mert a két srác annyira különböző volt, hogy nem tudtam felfogni, miért barátkoztak egyáltalán.
-Nagyon kicsik voltunk és csoporttársak voltunk az oviban. Én voltam a csodabogár, mert nem voltam valami társasági lény, jobban elvoltam egyedül. A gyerekek már akkor tudtak nagyon gonoszak lenni és piszkáltak minden hülyeséggel. Adam pedig egyedüliként odajött hozzám játszani és barátok lettünk- mesélte. Az egész történet olyan cuki volt, hogy az valami hihetetlen.
-Jajj istenem de cukik voltatok- szakadtam Collin mellett a nevetéstől.
-Na ezért nem mondom el ezt senkinek- vágott sértődött arcot. -Ha hallanád milyen viccesen röhögsz- kezdett el ő is nevetni. Nagyjából 10 percig nem tudtuk abbahagyni és kezdtük újra meg újra. Gondolom tudjátok milyen az, amikor az egyikőtök meg próbál komoly arcot vágni, amitől csak még viccesebb lesz az egész. Na ez velünk is megtörtént.
De aztán csörömpölés hallatszódott ki a kocsmából. Pár másodperc múlva Sam rontott ki az ajtón elég dühösen. És gondolom nem emelt a hangulatán az, hogy én épp Collin ölében ültem. Életbe lépett a "ha a tekintetével ölni tudna" mondás és gyorsan lecsusszantam a padra. De amikor Sam egyre gyorsabban közeledett felpattantam és Collin elé álltam.
-Sam, mi a baj?- kérdeztem.
-Nem elég, hogy meghívtam a stréber kis csajt, hogy te elgyere, még le is koptatott, aztán meg itt látlak ennek a nyálgépnek az ölében. Amúgy is, hogy került ez ide?- hadarta egy kissé emelt hangon. Áradt belőle az alkohol szaga, úgy tudtam, hogy nem kellett volna elmennem.
-Először is nem ez, hanem ő. És aztán meg rányomultál Alicere és utána az a bajod, hogy egy sráccal vagyok, amikor már nem is járunk?!- akadtam ki teljesen. Hallottam, ahogy Collin feláll mögöttem. Emberek a tesztoszteron csak úgy süvöltött mindkét fiú felől és én a magam 160 centiével kezdtem félni.
-Te csak ne pofázz nekem, ribanc!- emelte meg egyre jobban a hangját Sam.- Te meg mit akarsz?- bökött a fejével Collin felé.
-Zoey szerintem szállj be a kocsimba- mondta halkan Collin. Hamar felmérte, hogy verekedés lesz belőle, amit én nagyon nem akartam.
-Szerintem meg álljatok le mindketten!- mondtam határozottan.
-Állj el az útból!- mordult Sam.
-Nem!- válaszoltam és a szemébe néztem. Értelem alapból nem sok volt benne, de abban a pillanatban pontosan nulla volt. De nem sok időm volt elgondolkodni. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, aztán már a földön feküdtem és a két fiú egymásnak esett. Sam ellökött, hogy be tudjon húzni Collinnak. Nem nézhettem tétlenül, ahogy szétverik egymást, egyedül meg édes kevés voltam, így berohantam a kocsmába.
-Srácok valaki segítsen Sam verekedik!- kiáltottam a benn ülő haveroknak. Dicséretes volt, hogy nem beszálltak a bunyóba, hanem lefogták Samet , beletuszkolták az autójába és elvitték. Indulás előtt még egy halk "Bocsi" is elhangzott.
Félve mentem oda Collinhoz. Életem legrosszabb másfeledik randija volt. Megverték a srácot, hihetetlen... A földön térdelt és halkan térdeltem le mellé.
-Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Persze-nézett fel. Ami először feltűnt, hogy még akkor is ott játszott egy kis mosoly az ajkán, a másik pedig az, hogy monokli volt a szeme alatt és hogy felszakadt a szemöldöke. Borzalmasan éreztem magam.
-Ezzel azt hiszem, kórházba kell menni- mutattam a szemöldökére.
-Nyugi anyu nővér egy kórházban majd ő rendbe hozza- mosolygott.
-Jesszusom és mit fog gondolni anyukád, hogy elvert az új randipartenered?- hüledeztem.
-Látott valamelyik nap az iskola előtt, szóval nem ezt fogja feltételezni- vigyorgott és felállt. Én is feltápászkodtam és megfogtam a kezét.
-Annyira nagyon sajnálom! Megértem, ha soha többé nem akarsz velem négyszemközt maradni, de izé....
-Én is örülnék egy újabb randinak- szorította meg a kezem. Emberek majdnem elolvadtam ott, abban a pillanatban. És ami még jobb volt, hazavitt. Kérés nélkül. Persze ott volt Keira kocsija amivel érkeztünk, de épp őket okoltam az egészért és tüntetőleg Collinnal mentem.
Keiráék még nem értek oda hozzánk mire mi igen. Collin a bejáratig kísért, behaltam attól a sráctól.
-Akkor majd a suliban...- kezdett bele Collin de nem volt ideje befejezni, mert a bátyám feje jelent meg felettünk. A verekedéskor azt gondoltam nem lehet rosszabb, de az élet megint rám cáfolt.
-Kettő, azaz KETTŐ- mutatta a kezeivel- percetek van a búcsúzásra, utána takarodó- mondta és visszacsukta az ajtót.
-Akkor gyorsnak kell lennem- hadarta Collin.- Szóval majd a suliban találkozunk és megbeszéljük a továbbiakat- mosolygott.- Most az ablakból figyel igaz?- kérdezte felemelt szemöldökkel.
-A családom egy katasztrófa- fogtam a fejem.
-Áá szerintem normális- vigyorgott.
-Tudod mit? Adjunk a látványnak!- mondtam, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Először meglepődött, de ő is bekacsolódott és a derekamra csúsztatta a kezeit. Életem legjobb csókja volt, a srác tudta mit csinál. Nem tudom, hogy mi zavart meg először, Keira kocsijának a fényszórói vagy a bátyám szikrákat szóró tekintete. Csak azt tudom, hogy Collin utána haza indult és én addig integettem neki, amíg be nem szállt a kocsijába.
Utána bementünk és hallgatnom kellett a lányok bocsánatkéréseit, na meg az órák hosszat tartó kérdéseket Collinról, meg a csókjáról, meg a randiról. Kellemetlenül telt a találkozó, de én egész este örömmámorban voltam. Ne kérjétek, hogy a csók utáni időszakból bármit is elmeséljek, mert semmire nem emlékszem.
Ja de egyvalami megmaradt. Az, hogy Collin nálam hagyta a dzsekijét és isteni illata volt.
-Úristen kivel lesz randid?- kérdezte Alice, magas tinilány hangon.
-Csak egy fiúval az osztályból.
-De ugye nem Adammel?- kérdezte úgy, mintha az egy atomkatasztrófával ért volna fel.
-Nem. De ugye nem baj, ha csak későn jöttök?
-Nem, dehogy, de akkor utána menjünk el este valahova. Képzeld hívtak Samék- mondta izgatottan. Én meg úgy voltam, hogy "jajj ne"! Csak ezt ne! Samék alatt a volt osztálytársainkat értette. Sam a volt barátom. Akivel azelőtt szakítottam, hogy elmentem felvételizni a Kingstone-ra. Ő nem tudott túllépni a dolgon olyan könnyen, mint én.
Abban az osztályban, meg az egész iskolában teljesen más íratlan szabályok éltek, mint a mostaniban. Ott a diákok 90%-a nem tanult semmit, nem a magassarkús szőke libák voltak a menők, hanem a tornacsukás, nadrágos, fiús lányok.
Elég nagy volt a váltás. De én nem akartam velük találkozni. Persze voltak ott barátaim, de egyszerűen nem volt kedvem a hülyeségeikhez. Inkább csak haverok voltak. Viszont tudtam, hogy ez Alicnek mennyire fontos volt. Őt sosem fogadták be annyira, mint engem. Nem tartozott a menők közé és most tetszett neki, hogy őt hívták és nem engem, így irgalmas szamaritánus módjára belementem.
-Jó menjünk, de ha cikis lesz a helyzet ott hagylak!
-Jó persze, akkor hívj, ha mehetünk- mondta és letette.
Még egy kis lustálkodás után elkezdtem készülődni a randira. Begöndörítettem a hajam, feldobtam egy laza kis sminket, de ezután jött a legnehezebb része. A szekrényem előtt szobroztam több, mint fél órát. Collin nem mondta el, hogy hova akar vinni, de nagyjából a tizedik szett után megtaláltam a tökéletest. Egy tört fehér cicanadrágot vettem fel, kötött bordó pulcsival egy barna bakanccsal.
Collin pontosan érkezett. Na ez már nagyon tetszett. Egy fiú, aki nem késett. Lementem a földszintre, felkaptam a barna dzsekim és a tükörben nyugtáztam, hogy jól nézek ki.
-Te meg hova mész?- kérdezte a bátyám a konyhából. Nem bírta, ha fiúkkal mászkáltam, így gyorsan kellett kamuznom.
-Csak Aliceszel találkozok- mondtam és a vállamra vettem a táskám.
-Mióta van Alicenek rövid fekete haja?- kérdezte az ablakból.
-Jajj ne már Jackson! Egy fiúval megyünk - itt megálltam, mert nem tudtam, mit kéne mondanom.
-Randizni?- kérdezte gyanakvóan.
-Nem mondanám randinak... De nézd csak el fogok késni! Szia!- köszöntem és becsaptam az ajtót magam mögött.
-Jól nézel ki- intett Collin.
-Te se panaszkodhatsz- mosolyogtam, miközben végigmértem. Azt hiszem a tipikus szerelése volt rajta. Fekete farmert, fekete póló és fekete dzseki. De azok a szemek! Hibátlanná tették a megjelenését.
-Hölgyem- tárta ki mosolyogva a kocsija ajtaját.
-Ó micsoda úriember- vigyorogtam és bekászálódtam. A randihelyszínt nem akarta elárulni akárhogy is faggatóztam. De az autóút nagyon kellemesen telt. Beszélgettünk, meg röhögcséltünk minden hülyeségen, majd a Central park előtt álltunk meg.
-A helyszín pedig az állatkert- mondta a bejárat előtt.
-Már ezer éve nem jártam itt- mondtam az oroszlánok ketrece előtt.
-A húgommal sűrűn járok itt. Az ő kedvencei a papagájok. Mi a kedvenc állatod?
-Azt itt nem tartanak...
-Úristen az egyszarvúak?- kérdezte elkerekedett szemmel, de nem sokáig bírta nevetés nélkül.
-Nem, nem az egyszarvúak a kedvenc álltaim, de azt hiszem meg kéne sértődnöm, hogy ezt nézted ki belőlem- mosolyogtam. - Amúgy a kutyák- válaszoltam a kérdésre. Az állatkert után beültünk meginni egy kávét és 8 körül indultunk el vissza hozzánk.
-Mi a terved az estére?- kérdezte, amikor már a házunk előtt álltunk.
-Nos Aliceel és Keirával megyünk valamerre- mondtam, de azt hiszem leszűrte a hangomból, hogy nem sok kedvem volt hozzá.
-Nem akarok bezavarni a csajbuliba, de ha találkoznál, akkor csak hívj- felelte és megpuszilt. Az ajtó elől néztem, ahogy kikanyarodik az utcánkból és ámuldoztam, hogy milyen cuki volt már egész délután.
Az ajtón belépve a bátyámmal találtam magam szemben, aki nem volt jó hangulatában.
-Szóval az új sulidból van a srác?- kérdezte szemrehányóan.
-Ahh muszáj ezt megint elölről kezdenünk?- kérdeztem ingerülten és lerúgtam a cipőt a lábamról.
-Igen, mivel csak én vagyok, aki megvédjen!
-Jackson, nem inni mentünk vagy drogozni, csak az állatkertbe- mosolyogtam.
-Ki ez a srác?- kezdett mérges lenni így választanom kellett. Megint összeveszünk vagy hagyom, hogy törődhessen, amit feleslegesnek találtam, és elmondok pár dolgot, hogy megnyugodhasson. A másodikat választottam.
-Collin volt az új sulimból, aki elhívott egy délutánra, de nem történt semmi- válaszoltam engedelmesen.- És kérlek ne neked kelljen részleteznem a randim minden egyes pillanatát. Én se vagyok kíváncsi a csajaidra!
-Szerintem hagyjuk mielőtt még jobban összekapunk- mordult rám és felhúzott a szobájába. Remek, miből is gondoltam, hogy ilyenekben normálisan tudunk beszélgetni. Samet sem bírta soha, na mondjuk azt megértettem.
Alice és Keira 9-re értek oda hozzám, mindketten kiöltözve. Alicen egy egyszerű fehér ruha volt fekete cipővel és bőrdzsekivel. Keirán pedig egy farmer hatású, szegecses vállú miniruha, olyan magassarkúval, hogy csodáltam, hogy nincs tériszonya. Ehhez képest rajtam félvállas, fekete, piros mintás póló volt, ami félcombomig ért, egy harisnya, piros kalap és egy bakancs. Alice már megszokta, hogy nem viszem túlzásba az öltözködést, ha nem muszáj, de Keira sokáig nem tudott túllépni a stílusomon.
-Komolyan ezt akarod viselni?- kérdezte már vagy huszadszorra azelőtt, hogy találkoztunk volna Samékkel.
-Keira, ha még egyszer megkérdezed, akkor legközelebb melegítőben jövök!- mondtam és belekönyököltem az oldalába.
-Alice őszinte részvétem, hogy ez itt a legjobb barátod- viccelődött Keira.
Nagyjából fél óra késéssel megérkeztek a volt osztálytársaim is.
-Zoey!- kiáltott Sam.- Már úgy hiányoztál- mondta és megölelt.
-Te is nekem- kamuztam és inkább odaléptem a többiekhez. Ahogy észrevettem Aliceszel végre foglalkoztak, odamentek hozzá is, megölelték és máris örültem, hogy belementem ebbe a hülyeségbe. Viszont tudtam, hogy ők hogyan buliznak. És én úgy nem akartam. A szokásos helyre mentünk, egy koszos kis kocsmába, ahol az iváson kívül mást nem lehetett csinálni.
Ki is kérték az első kört, amit szokásomhoz híven el is utasítottam:
-El is felejtettem, hogy te nem iszol- kapott a homlokához Sam. Akkor az enyém a tiéd is ha nem bánod.
-Nem, dehogy- motyogtam. Apa miatt nem ittam, soha. Nem bírtam elviselni az alkohol ízét a számban. A buli a szokásos rendszerrel ment, egyik kör a másik után, egyik ember részegedett le a másik után. Tudtam, hogy bízhatok Aliceben és józan fog maradni, Keirával meg ketten el tudtunk volna bánni. Így amikor megelégeltem kimentem a kocsma elé és felhívtam Collint.
Most biztos túl nyálasnak találjátok az egészet, de Collin nagyjából tíz perc múlva ott is volt, mosolyogva és mégis rosszfiúsan, mint általában. Már messziről intett, majd egy öleléssel köszöntött.
-Nem gondoltam, hogy tényleg felhívsz- mondta csodálkozva.
-Baj, hogy hívtalak?- kérdeztem. -Mert hazamehetsz ha gond- mentegetőztem rögtön.
-Nyugi Zoey! Csak mondtad, hogy csajos este lesz- nevetett és a csajos esténél furán nézett.
-Hát annak indult, de a csajok, akik kitették volna a csajos estét odabenn buliznak, engem meg nem érdekelnek a benti alakok- ismertem be.
-Miért kik vannak még benn?- kérdezte. És tényleg azt láttam rajta, hogy érdekli és ne csak udvariasságból kérdez rá.
-A régi "barátaim"- formáltam idézőjeleket a kezeimmel.
-Miért régiek?
-Mi ez a sok kérdés?- nevettem.- Azért mert... mert én már nem olyan vagyok, mint ők, igazából soha nem voltam olyan- feleltem. És akkor jöttem rá először, hogy miért nem kerestem őket és miért nem kívántam őket a hátam közepére sem.
-Mégis eljöttél azért mert?- tette fel az újabb kérdést, miközben letelepedtünk egy közeli padra.
-Mert ez nagyon fontos Alicenek. Mindig is csak miattam volt benne ebben a társaságban és most örül, hogy ők hívták el- magyaráztam.
-Szóval a régi sulidban te voltál a nagymenő?- emelgette a szemöldökét.
-Ilyen nehéz ezt elhinni?- böktem oldalba hitetlenkedve.
-Igazából nem is, ha belegondolok, hogy milyen körülmények uralkodnak a régi iskoládban.
-Ha nem lenne igazad, most megbotránkoznék- mosolyogtam és keresztbe tettem a kezeim. Hiába nyúlt nagyon hosszúra a nyár, így október közepe felé már hűvösek voltak az esték. És ami akkor történt annyira romantikus szappanoperába való, hogy hihetetlen. De Collin levette a dzsekijét és a vállamra terítette. Még jó hogy sötét volt, mert fülig vörösödtem.
-Miben változtál meg?- kérdezte Collin azon az ellenállhatatlan mély hangján.
-Az utóbbi egy évben megtanultam magam komolyan venni, meg persze a jövőmet. Így vettek fel a Kingstoneba- válaszoltam ismét.- De úgy érzem túl sokat kérdezel, most én jövök- húzódtam közelebb hozzá.
-Már most félek a keresztkérdéseidtől- temette az arcát a tenyereibe.
-Félhetsz is! Szóval, hogy lettetek barátok Adammel?- kérdeztem. Mert a két srác annyira különböző volt, hogy nem tudtam felfogni, miért barátkoztak egyáltalán.
-Nagyon kicsik voltunk és csoporttársak voltunk az oviban. Én voltam a csodabogár, mert nem voltam valami társasági lény, jobban elvoltam egyedül. A gyerekek már akkor tudtak nagyon gonoszak lenni és piszkáltak minden hülyeséggel. Adam pedig egyedüliként odajött hozzám játszani és barátok lettünk- mesélte. Az egész történet olyan cuki volt, hogy az valami hihetetlen.
-Jajj istenem de cukik voltatok- szakadtam Collin mellett a nevetéstől.
-Na ezért nem mondom el ezt senkinek- vágott sértődött arcot. -Ha hallanád milyen viccesen röhögsz- kezdett el ő is nevetni. Nagyjából 10 percig nem tudtuk abbahagyni és kezdtük újra meg újra. Gondolom tudjátok milyen az, amikor az egyikőtök meg próbál komoly arcot vágni, amitől csak még viccesebb lesz az egész. Na ez velünk is megtörtént.
De aztán csörömpölés hallatszódott ki a kocsmából. Pár másodperc múlva Sam rontott ki az ajtón elég dühösen. És gondolom nem emelt a hangulatán az, hogy én épp Collin ölében ültem. Életbe lépett a "ha a tekintetével ölni tudna" mondás és gyorsan lecsusszantam a padra. De amikor Sam egyre gyorsabban közeledett felpattantam és Collin elé álltam.
-Sam, mi a baj?- kérdeztem.
-Nem elég, hogy meghívtam a stréber kis csajt, hogy te elgyere, még le is koptatott, aztán meg itt látlak ennek a nyálgépnek az ölében. Amúgy is, hogy került ez ide?- hadarta egy kissé emelt hangon. Áradt belőle az alkohol szaga, úgy tudtam, hogy nem kellett volna elmennem.
-Először is nem ez, hanem ő. És aztán meg rányomultál Alicere és utána az a bajod, hogy egy sráccal vagyok, amikor már nem is járunk?!- akadtam ki teljesen. Hallottam, ahogy Collin feláll mögöttem. Emberek a tesztoszteron csak úgy süvöltött mindkét fiú felől és én a magam 160 centiével kezdtem félni.
-Te csak ne pofázz nekem, ribanc!- emelte meg egyre jobban a hangját Sam.- Te meg mit akarsz?- bökött a fejével Collin felé.
-Zoey szerintem szállj be a kocsimba- mondta halkan Collin. Hamar felmérte, hogy verekedés lesz belőle, amit én nagyon nem akartam.
-Szerintem meg álljatok le mindketten!- mondtam határozottan.
-Állj el az útból!- mordult Sam.
-Nem!- válaszoltam és a szemébe néztem. Értelem alapból nem sok volt benne, de abban a pillanatban pontosan nulla volt. De nem sok időm volt elgondolkodni. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, aztán már a földön feküdtem és a két fiú egymásnak esett. Sam ellökött, hogy be tudjon húzni Collinnak. Nem nézhettem tétlenül, ahogy szétverik egymást, egyedül meg édes kevés voltam, így berohantam a kocsmába.
-Srácok valaki segítsen Sam verekedik!- kiáltottam a benn ülő haveroknak. Dicséretes volt, hogy nem beszálltak a bunyóba, hanem lefogták Samet , beletuszkolták az autójába és elvitték. Indulás előtt még egy halk "Bocsi" is elhangzott.
Félve mentem oda Collinhoz. Életem legrosszabb másfeledik randija volt. Megverték a srácot, hihetetlen... A földön térdelt és halkan térdeltem le mellé.
-Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Persze-nézett fel. Ami először feltűnt, hogy még akkor is ott játszott egy kis mosoly az ajkán, a másik pedig az, hogy monokli volt a szeme alatt és hogy felszakadt a szemöldöke. Borzalmasan éreztem magam.
-Ezzel azt hiszem, kórházba kell menni- mutattam a szemöldökére.
-Nyugi anyu nővér egy kórházban majd ő rendbe hozza- mosolygott.
-Jesszusom és mit fog gondolni anyukád, hogy elvert az új randipartenered?- hüledeztem.
-Látott valamelyik nap az iskola előtt, szóval nem ezt fogja feltételezni- vigyorgott és felállt. Én is feltápászkodtam és megfogtam a kezét.
-Annyira nagyon sajnálom! Megértem, ha soha többé nem akarsz velem négyszemközt maradni, de izé....
-Én is örülnék egy újabb randinak- szorította meg a kezem. Emberek majdnem elolvadtam ott, abban a pillanatban. És ami még jobb volt, hazavitt. Kérés nélkül. Persze ott volt Keira kocsija amivel érkeztünk, de épp őket okoltam az egészért és tüntetőleg Collinnal mentem.
Keiráék még nem értek oda hozzánk mire mi igen. Collin a bejáratig kísért, behaltam attól a sráctól.
-Akkor majd a suliban...- kezdett bele Collin de nem volt ideje befejezni, mert a bátyám feje jelent meg felettünk. A verekedéskor azt gondoltam nem lehet rosszabb, de az élet megint rám cáfolt.
-Kettő, azaz KETTŐ- mutatta a kezeivel- percetek van a búcsúzásra, utána takarodó- mondta és visszacsukta az ajtót.
-Akkor gyorsnak kell lennem- hadarta Collin.- Szóval majd a suliban találkozunk és megbeszéljük a továbbiakat- mosolygott.- Most az ablakból figyel igaz?- kérdezte felemelt szemöldökkel.
-A családom egy katasztrófa- fogtam a fejem.
-Áá szerintem normális- vigyorgott.
-Tudod mit? Adjunk a látványnak!- mondtam, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Először meglepődött, de ő is bekacsolódott és a derekamra csúsztatta a kezeit. Életem legjobb csókja volt, a srác tudta mit csinál. Nem tudom, hogy mi zavart meg először, Keira kocsijának a fényszórói vagy a bátyám szikrákat szóró tekintete. Csak azt tudom, hogy Collin utána haza indult és én addig integettem neki, amíg be nem szállt a kocsijába.
Utána bementünk és hallgatnom kellett a lányok bocsánatkéréseit, na meg az órák hosszat tartó kérdéseket Collinról, meg a csókjáról, meg a randiról. Kellemetlenül telt a találkozó, de én egész este örömmámorban voltam. Ne kérjétek, hogy a csók utáni időszakból bármit is elmeséljek, mert semmire nem emlékszem.
Ja de egyvalami megmaradt. Az, hogy Collin nálam hagyta a dzsekijét és isteni illata volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése