Körbenéztem a szobámban, a virágos tapétás, halvány szobámban. Nagy, baldachinos ágyam volt, fehérre festett fából készült. Halvány rózsaszín baldachinnal. Az ágyamat még apukám csinálta nekem kiskoromban. Az összes bútorom fehér volt. Ha beléptem a szobámba, a bal oldalamon volt az ágyam. A téglalap alakú helység egyik falát teljesen elfoglalta. A bal oldalon lévő falon volt az ablakom és azon a falon sorakoztak a hangszereim. Volt kettő akusztikus gitárom, az egyik apukámé volt.
Az egy elektronikus gitárom, a hegedűm, a fuvolám és a legújabb szerzeményem a szaxofonom. A szemben húzódó falon volt a szekrénysorom, fiókos szekrények, polcosak és egy tükrös. És a tőlem jobbra lévő falon pedig a szépítkező asztalnak funkcionáló íróasztalom.
Utána jött a reggeli rutin. Gyors mosakodás a fenti fürdőben, hogy anyával véletlen se találkozzak, öltözködés, fésülködés. Kiléptem a szobámból az iskolatáskámmal, ami virágmintás volt, fekete alapon színes virágokkal. A szobám a lépcső bal oldalán volt.
Tőle jobbra a fenti fürdő, amit kisajátítottam. A lépcsőfeljáró mögött a bátyám szobája volt, telematricázva belépni tilos matricákkal. Nem mintha eszembe jutott volna, hogy akár a közelébe is menjek, kivéve, ha nem egy kis pénzt akartam volna lenyúlni.
Az én szobámmal szemben pedig az öcsém szobája, aki a családunk egyetlen úgymond okos tagja volt. Egy bentlakásos suliba járt és csak hétvégénként járt haza. Egy kis görcs volt, lenézett engem, a nagyobbat, de azért néha hiányzott.
Elindultam lefelé a lépcsőn, amikor a bátyám szobájából hangos zene szűrődött ki. Valami mikrofonba hányós zene volt. A bátyámmal való viszonyom, már évek óta borzalmas volt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, de jobb is volt így, mert amúgy csak martuk egymást.
Jobbra a konyhánk volt, ami egy olyan fallal volt elválasztva a nappalitól, amibe egy ablak volt vágva. Szemben a bejárati ajtó. Amikor leértem a lépcsőn balra néztem, egy folyosó húzódott, ahol anya szobája és a lenti fürdő volt. Elindultam, hogy reggelizzek valamit, de egy falat sem tudott volna lemenni a torkomon, annyira izgultam.
Anya a nappaliban ült és tévét nézett. Miközben egy almát csak el kezdtem leerőszakolni odamentem. Egy bontatlan vodkás-üveg állt előtte. Tudtam, hogy az délutánra már üres lesz. Apa halála után anya napi borocskájának a mértéke eléggé megduzzadt. Hiába erőszakoskodtam, hogy menjen el rehabra vagy kérjen segítséget, nem hallgatott rám, de féltettem, nagyon.
-Jó reggelt!- köszönt anya. A régi szépsége, csak nyomokban látszódott rajta. A haja gyönyörű sötétvörös volt, mindig fényes, akkor már csak száraz volt és folyton copfban hordta. Régen tökéletes teltkarcsú alakja akkor már csont sovány volt.
-Szia anya!- mosolyogtam halványan.
-Izgulsz?- kérdezte.
-Persze, hogy izgulok, de már alig várom- feleltem kedvesen.
-Kéz és lábtörést- mosolygott rám ismét.
Indulnom kellett. Fogtam a gitártokom és hátizsákom. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a fogasunk mellett lévő tükörben.
Nekem is sötétvörös hajam volt eredetileg, de akkor épp világos lilára volt festve. Nem átlagos? Tudom.Barnás szemeim voltak, pont, mint apunak. A bőröm akkora már szerencsére szinte teljesen visszanyerte a színét. Fehér feliratos felső volt rajtam, imádtam az ilyeneket.
Szerencse farmerem, igen ez volt utolsó ruha, amit aputól kaptam. Jó volt még rám, hiszen az elmúlt két évben összesen 2 centit nőttem, így már súroltam a 165 centiméter testmagasságot. És az egyik kedvenc barna cipőm. A kis táskám is magamhoz vettem és elindultam Alicék háza felé.
Még visszanéztem a házunkra. Kívülről világoskék volt, sötét színű fa ablakokkal. Az ajtónkat is imádtam, egy igazi antik darab volt. Nagy házunk volt. Apa és a nagyapám is nagyon jól keresett.
A nagyapám elég híres zenész volt a maga korában, a nagymamám pedig divattervező volt. Apa is zenész volt, de ő dalokat írt és adta el azokat, meg zeneórákat adott a leghíresebb sztárok gyerekeinek. Minden pénzüket rám hagyták. Én meg 18 éves koromig nem nyúlhattam hozzá, de a ház fenntartására szükségeset felhasználhattam.
Beértünk a suli parkolójába. Világos téglaépület volt, piros tetővel és a bejárat felett lévő felirattal: Kingston Művészeti Iskola.
Alicen egy cuki fehér póló volt, nagy fekete szívvel az elején, farmerral és edzőcipővel. A baseball-os dzsekijét, ahogy én a bőrkabátomat a karján hozta. Október közepe volt már, de még mindig szokatlanul jó volt az idő.
Beléptünk a suliba és az igazgatói felé indultunk. Már akkor imádtam a sulit, a szekrényekre különböző minták, ábrák voltak festve. Mind egyedi volt. A falak halványsárgák voltak, az osztálytermek ajtajai pedig más-más színűek. A nagy ámuldozás közepette véletlen nekimentem valakinek. Már kezdtem is volna a bocsánatkérést, amikor az "elütött" személy megszólalt:
-Mi a fenét csinálsz te fogyatékos?!- kapta fel a vizet rögtön. Csak akkor néztem meg egy kicsit jobban. Szőke haj, hosszabbítással. Rózsaszín miniszoknya, bézs színű eléggé dekoltált felsővel. Alapból olyan magas lehetett, mint én, de a magassarkai egy fejjel felém emelték. Ő is végignézett rajtam és folytatta: -Cuki cipő, a nagyapádtól kérted kölcsön?- vigyorgott ördögien és ördögi mosolyt villantott. Két mosolygó szőke- klónja vihogott. Két fiú állt még mögöttük. Az egyik fiú szőke hajú volt, széles vállal. Magas volt, kábé 180 centi és kék szemei voltak. Egész addig szimpatikus volt, amíg nem kezdett el ő is rajtam röhögni. A másik fiú alacsonyabb volt. Mély barna szemek és világos barna haj. Kissé zárkózottnak tűnt, de ő nem nevetett, inkább megvetően nézte a társait.
-Hát igen, de én legalább nem egy utcalányról szereztem- mosolyogtam. Egy kis szájtátás után, ismét megszólalt.
-Mégis kinek képzeled magad lúzer?- szálltam vele szembe. Nem voltam az a fajta, aki megfutamodik. Alice már ekkor rángatni kezdte a karomat. Utálta a konfliktusokat, inkább kerülte és hát mellettem ez nem volt túl könnyű.
-Én lúzer? Ugyan kérlek! Sarokszéli...- forgattam a szemeim.
-Vigyázz, mert a végén benyomom a szemed!- fenyegetett.
-Azokkal a körmökkel? A kólás palack kupakját nem tudod a pasid nélkül levenni...- pillantottam közben a szőke fiúra. Sütött róluk, hogy együtt jártak.
-Ne akarj balhét- emelte fel a hangját.
- Miért mi lesz?- tettem keresztbe a karjaimat. Nem bírtam, ha valaki nagyobbnak képzelte magát, mint amilyen volt.
-Oké, oké, oké. Álljunk le a harcolással!- mondta egy kellemesen rekedt, női hang. Egy fekete, középhosszú hajú lány lépett közénk. Sötétkék szeme volt. Fekete felső és kék nadrág, fekete bokacsizmával. Fehér bőre volt és ő is magasabb volt nálam a cipője miatt. Úgy éreztem, hogy meg kell majd tanulnom magassarkúban járni.
-Te meg, kövérke, mi a fenét keresel itt?- kérdezte a szőke csaj. Mégis miért mondta ezt? A védőnknek álomalakja volt. Olyan vékony volt, hogy a szupermodellek is megirigyelték volna.
-Anyád!- háborodott fel a fekete hajú lány.
-A tiéd!- köpött a szőke.
-Szerintem mennünk kéne- mondta Alice halkan.
-Megszólalt a szürke kisegér- mondta gúnyosan a szőke.
-Őt hagyd ki ebből ribikém- keltem a barátnőm védelmére és előre léptem egyet. Két fiútestvérrel nőttem fel, nem ijedtem meg egy másik lánytól.
-Mi ez a csetepaté itt?- sétált felénk egy jól megtermett, bajszos férfi. A szőke liba elmosolyodott.
-Igazgató úr, ezek hárman minden ok nélkül belénk kötöttek és trágár szavakkal illettek minket- nyafogott. A színészi alakítása díjnyertes lehetett volna.
-Neveket- mordult ránk az igazgató.
- Zoey Bluebird- kezdtem.
-Ailce Conan-folytatta barátnőm.
-Keira Williams - fejezte be a felmentő seregnek érkezett lány.
-Ejnye-ejnye! Maguk ketten az új tanulóink. Úgy látom a büntetésben kezdik...- csóválta a fejét. Igazából akár még számíthattam volna is rá. Rendszeres látogatója voltam a büntinek. De azért az iskolában eltöltött első tíz perc után? Ez biztos valami rekord! -Na, az újak indulás az irodámba, a többiek pedig széledjenek!- intett. Addig észre se vettem, hogy egy egész kis nézőközönség gyűlt össze körülöttünk. Lehajtott fejjel értünk be az igazgatói irodába.
-Üljenek le, jómadarak!- intett az igazgató a székekre, ő pedig megkerülte az asztalt és helyet foglalt. Az ablakkal szemben ültünk, az utcára nézett az ablak. Az iroda, ahhoz képest, hogy az igazgató elég unalmas embernek nézett ki, egy igazi művészlélekre hajazott.
-Elnézést szeretnék kélni az előbbiért igazgató úr!- kezdtem.
-Hagyja csak. Naponta kap össze valakivel a vitapartnere. A nevem Mr. Kingstone, az ifjabb. Itt van az órarendjük és egy térkép az iskolához. Egy házirend- ezalatt a mondat alatt jelentőségteljesen pillantott rám.- egy tanári névsor és egy papír, amit alá kell íratni velük. Most pedig menjenek, mert lekésik az első órájukat!- kisiettünk az irodából. Az igazgató egész jó fej volt, nem fújta fel a dolgot, csak azt nem értettem, hogy mi miért kaptunk büntetést, a szőke ribi pedig miért nem.
-Helló újra!- szólalt meg egy hang a sarok mögül, amikor kiértünk a folyosóra. Hatalmasat ugrottunk ijedtünkben.-Keira vagyok- nyújtotta a kezét.-Keira Williams.
-Szia!- mosolyogtam.-Az én nevem Zoey Bluebird.
-Az enyém pedig Alice Conan- szólalt meg végre magabiztosan ő is.
-Köszi, hogy segíteni próbáltál nekünk- mondtam.
-Ugyan semmiség. A szőke csaj, az iskola üdvössége Mimi Force. Mindenkibe beleköt, aki nem volt még főszereplő valamelyik darabban vagy nem énekelt még szólót valamelyik rendezvényen. De igazából őket is utálja, mert elveszik tőle a főszereplés lehetőségét. Ezért utál engem is. Tavaly én voltam a főszereplő- és beállt egy igazi vörös-szőnyeges pózba.- Autogramokat az öltözőmben- viccelődött.- Ti milyen szakra jötettek?
-Én énekre- válaszoltam.
-Én meg képzőművész, fotósra- mondta Alice. -Te pedig akkor színész vagy, ugye?
-Igen, az vagyok.- válaszolta Keira.-A másik két klón Lissa volt és Courtney. Lissa szintén színész, a másik pedig divattervező. A két fiú pedig Adam és Collin. Mindketten színészek.
-Honnan gondoltad, hogy érdekel minket ki, kicsoda?- kérdeztem.
-Ha nem érdekelt volna is elmondtam volna, mert ők állnak a gimi táplálkozási láncának a csúcsán. Vigyázzatok velük. A szüleik a legnagyobb támogatóink- nézett ránk jelentőségteljesen Nem akartam mondani, hogy az én apukám is nagy támogató volt még akkor. A vagyona egy részét a sulira hagyta.
-Köszi, hogy felvilágosítottál- mosolyogtam.
-Milyen órátok lesz?- kérdezte.
-Nekem festészet- mondta Alice.- Miss Bradshow-val.
-Akkor végig a folyosón és balra- adta ki az utasítást Keira. Alice el is indult.
-Ének- mondtam.
-Akkor együtt lesz óránk- mosolygott.-Gyere - fogta meg a kezem. Beléptünk a terembe, aminek királykék ajtaja volt. Jobb oldalon félkörben voltak székek, lépcsőzetes padlón álltak, mint egy kórusteremben. Bal oldalon egy tanári asztal, szemben pedig hangszerek. Már csak az első sorban volt hely. Éljen. Keirával oda ültünk le, magam mellé dobtam a táskám és tettem a gitárom. Sajnos ez az órám együtt volt szőke-falva apraja nagyjával. Hallottam, ahogy összesúgnak mögöttem. De kit is érdekel?! Volt még egy pár ember a teremben. Egy csapat stréber, néhány magas, sportolónak kinéző fiú és pár tök átlagos fiatal. Ha jól számoltam 25-en voltunk. Belépett a tanár, aki férfi volt.
Szakadt farmer, fehér póló és fekete bőrdzseki. Barna hajába már ősz szálak vegyültek. Látszódott, hogy az idők kezdetén, még egy igazi rocker volt.
 |
| Zoey szerelése |
 |
| Alice szerelése |
 |
| Keira szerelése |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése