Nagyon fáradtan keltem fel és az ébresztőmet is sikeren lelöktem az éjjeliszekrényemről. Miért én? Annyira nem volt kedvem suliba menni. Gyűlöltem az iskolámat. Nem szerettem, amit tanulok és az osztályom is irritált.
Pedig olyan szépet álmodtam, megint apával. Már évek óta meghalt, de még mindig hiányzott, mindennap egyre jobban. Anya ordibált a földszintről. Már kezdtem megszokni a mindennapos vitákat.
Nagy nehezen levánszorogtam az ultracuki macis mamuszomban. De anya nem morcos fejjel várt, sőt részeg sem volt, ez új volt számomra... Vagy még mindig álmodtam. Anya kezében egy nagy fehér boríték volt, amit hatalmas mosollyal nyújtott felém. Megdörgöltem a szemem és a borítékért nyúltam, leültem az asztalhoz és szépen lassan megfordítottam. Kingston Művészeti Iskola New York. Na ne, nem, nem, nem. Nem létezik, hogy ma kapjam meg az értesítőt.
Ma tudom meg, hogy felvettek-e álmaim iskolájába. Már 10.-es voltam, csak pár hónapja döntöttem el, hogy át szeretnék iratkozni és a legjobb barátnőm Alice is velem tartott, ha felvettek minket. Én az zenei karra készültem, ő pedig a fotósra. Anya ült mellém és egy kávét nyújtott felém. Régen nem kaptam tőle semmilyen anyai gesztust, így ez egy kicsit meglepett. Lassan felbontottam a borítékot. A szokásos szöveg állt ott. Köszönjük a jelentkezését, jól teljesített bla, bla, bla... De aztán ott volt a következő sor, amiben az állt: "Örömmel értesítjük, hogy önt felvettük az iskolánkba, zenei szakra."
-Váááá!!!-sikítva ugráltam, beleugrottam anya nyakába, felrohantam a lépcsőn és már fogtam is a telefonomat, hogy felhívjam Alicet.
-Szia Zoey!- hallottam Alice álmos hangját, valószínű épp most keltettem fel.
-Ííííííí!! Felvetteeeeek!- ordibáltam a telefonba, miközben az ágyamon ugráltam.
-Ahha, nagyon jó...- nem igazán fogta fel Alice, hogy mit mondtam.
-Alice, hahó, felvettek a Kingstone-ba!
-Mi? Tessék? Ma jött meg az értesítő?- hallottam, ahogy Alice lefelé rohan az emeletükről. Hallottam, ahogy köszön apukájának és ahogy valami papírféle tépődik Alice aprócska kezei között, aztán egy olyan hangos sikítást hallottam, hogy egész nap csengett a fülem...
-Engem is felvettek! Igeeen!-pár percig együtt örültünk. Aztán együtt olvastuk tovább a levelet, amiben egy telefonszám állt, amit fel kellett hívnunk a további egyeztetések előtt.
Megbeszéltük, hogy Alice apukája fog beszélni az igazgatóval. Vidáman indult a napom. Jókedvűen öltöztem fel és indultam el a suliba. Gyorsan lezajlott a nap. Unalmas órák, még unalmasabbak hátán. Délután Alice-ék házában tanultunk és konkrétan letámadtuk az apukáját, amikor belépett az ajtón.
-Sziasztok lányok! Gondolom arra vagytok kíváncsiak, hogy mit beszéltem az új igazgatótokkal. Azt mondta, hogy holnap már a Kingstone-ba menjetek reggel- mondta Mr. Conan.
-Komolyan? Nem is hiszem el!- hihetetlenül boldog voltam. Most is New Yorkban éltünk, bár az egyik külvárosi részben, de a Kingstone a Broadway-től csak pár lépésre volt, a valóságban és elvont értelemben is. És holnaptól oda megyek a legjobb barátnőmmel és hozzám hasonló emberekkel fogok tanulni, mindannyian egy álmot akarunk majd valóra váltani. Segíteni fogjuk egymást és senki sem fog különcnek számítani.
Mostanra már tudom, hogy mennyire félre ismertem még akkor a művészeti sulik világát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése